A Szent Korona-tan

Tóth Zoltán József, Pap Gábor, Szántai Lajos, Varga Tibor, Kocsis István és Zétényi Zsolt munkái nyomán

A Szent Korona-tan gyökerei a messzi régmúltba nyúlnak vissza, szkíta őseink szakrális szellemiségéből táplálkoznak.

E szellemiség folytatója Szent István király azzal, hogy az országot 1038-ban Nagyboldogasszonynak felajánlja: országa az „Égi Királynő” szakralitásába emelkedik (Regnum Marianum: Mária országa).

Írásban a Szent Korona-tant elsőként Werbőczy István Hármaskönyve (Tripartitum) foglalja össze 1514-ben, a tanról mint egységes alkotmányos rendszerről ettől kezdődően beszélünk.

A Szent Korona-tant alkotó (íratlan) szokásjogot, valamint a (lejegyzett) sarkalatos törvényeket egységben összetartozókként tekintjük, rájuk mint „Történeti Alkotmányra” hivatkozunk.

A Szent Korona-tan a magyar közjogban gyökerező, központi állameszme.

Lényege a következő:

Élő entitásként tekintünk a Szent Koronára, Őfelségére, aki a magyar államiság főhatalmának kizárólagos birtokosa. Az az uralkodó, akit a Szent Koronával avattak be – miután őt a Szent Korona tagjainak számító nemesség királlyá megválasztotta – az országot a nemesekkel egységben irányítja, ami az önkényuralmat kizárja.

A Szent Korona a szuverén államot képviselő jogi személyiség, tehát nem csupán valamiféle múzeumi tárgy.

A Szent Korona-tan néhány alapelve:

Nemesi ellenállási jog:

Amennyiben a Szent Korona jogrendjét csorbító önkényuralmi igazságtalanság történne, az ellenállási jog nemcsak feljogosítja a nemességet, hogy kiálljon igaza mellett, hanem kötelezővé is teszi számára megvédeni azt – akár fegyverrel is – az uralkodóval szemben. (Aranybulla, 1222)

A főhatalom nem a királyé, sem nem a népé vagy a nemzeté, hanem a Nagyboldogasszonyt megszemélyesítő Szent Koronáé – Őfelsége az egyetlen törvényes uralkodó. Minden állami tisztség, jog, méltóság Őtőle származik; a föld és az élet fenntartását biztosító összes természeti kincs egyetlen tulajdonosa Ő; mindenki más csakis részese lehet mindezeknek.

A mindenkori hatalomnak nem újrafogalmaznia kell a magyar alkotmányt, hanem a Történeti Alkotmányt kell elfogadnia. Attól, hogy az Alaptörvény – névleg – elismeri a jogfolytonosságot, ő maga még nem válik legitimmé!

Törvénysértés jogot nem alapít – ius iniusta non est lex!

Összeállították:
    a Szkíta Önkormányzatok

Szöveggondozás:
    Görkán kündü