Ezért vagyok a szkíta nemzetiség tagja

Az Alaptörvény lehetőséget ad a XXIX. cikkely (1) és (2) bekezdésében arra, hogy Magyarország bármely állampolgára megvallja saját nemzetiségét – az örményektől, a görögökig. Így Magyarországon a szkíták is éltek azzal az alapjogukkal, hogy – megvallva saját nemzetiségi hovatartozásukat – megalapítsák önkormányzataikat. Annak, hogy az Alaptörvényben biztosított alapjogukkal éltek, látható eredménye, hogy a 2022-es népszámlálás során 2 427 fő szerepelt a KSH hivatalos nyilvántartásában. Bizonyos, hogy ennél sokkal több magyar állampolgár vallja magát szkítának. Az Alaptörvényben biztosított köztestületeink tagságába – önkormányzatainkba – őket kívánjuk bevonni.

A mai magyarországi szkíták több ezer éves erkölcsi örökség és történelmi hagyomány töretlen folytatói, ami szuverenitásuk alapját, létjogosultságát adja. Ezért családjaik és közösségeik érdekvédelmét képviselni leginkább a nemzetiség saját önkormányzata képes.

A szkíta önkormányzat

• olyan oktatást kíván biztosítani, amely átadja a szkíta értékrendet és történelmet;
• önálló egészségügy megvalósítását célozza meg a jelenlegi kötelező oltások választhatóvá tétele mellett, és azt követelve, hogy a WHO ne legyen felhatalmazva a nemzetek, nemzetiségek szuverenitását kiiktató hatósági jogkör gyakorlására;
• szorgalmazza, hogy a gyógyításban a nyugati orvoslás mellett – azzal közvetlenül együttműködve – a frekvenciagyógyászat és holografikus gyógytudomány is részt vehessen;
• közösségeinek – kereskedői hálózatok nélküli – önálló gazdálkodását segíti elő az egészséges táplálkozás érdekében;
• önkormányzati rendszerében elfogadja a képviselők, tisztségviselők visszahívhatóságát, és saját, független (autonóm) választási eljárásrendjét;
• az ősi szkíta erkölcsi értékrend vállalásával létrehozza a Szkíta Önkormányzatok Országos Szövetségét.

Ki-ki tegye meg az első lépést azzal, hogy a Szkíta Nemzetiségi Névjegyzék kitöltésével megvallja tulajdon szkíta nemzetiségét, értékrendjét!

Legyünk minél többen, hogy egymást erősítve képviseljük szellemiségünk értékeit; hogy közösségeket és ezek szövetségét létrehozva valósítsuk meg terveinket, megoldásainkat!

Kapcsolatfelvétel: csatlakozas.szkita@gmail.com 

A szkíta–hun–magyar folytonosság megtartó ereje

Az ókor (és jogfolytonosan ennek okán a jelenkor) legmeghatározóbb népességének az „íjfeszítő” népeket, törzseket magába foglaló szkítákat (magyarosan szittyákat) tekinthetjük, akiktől a kortársaik (elsősorban a görögök) sok mindent eltanultak. Az eurázsiai sztyeppéken legeltető, de gyakran letelepedett életmódot is folytató szkíták jelenléte a Tarim-medencétől egészen a Kárpát-medencéig bizonyítható, vagyis több ezer kilométernyi területen számottevő, erőteljes, uralkodó, mind a mai napig.

Maguk az egyiptomiak állították egykoron, hogy még náluk is ősibbek a szkíták, akikről a mai történettudomány sajnos nagyon szűkre szabott időkeretben, az európai térségben a Kr.. e. 9–3. század között (vagyis főként a vaskorban) tesz említést, annak ellenére, hogy most is itt élünk a Kárpát-medencében.

Jelentőségüket, a többi népet erősen formáló szerepüket mutatja, hogy a nagy görög történetíró, Hérodotosz is számos fejezetet szentelt a őseinknek, akiknek bölcsességére, mértékletességére, erkölcsiségére, aranyművességére, győzhetetlen harctudására a kortársak mind felnéztek és példaként tekintettek, és így volt ez még évezredeken át.

Számos, például a lovagláshoz elengedhetetlen találmány (zabla, kengyel), vagy az élet más területéhez kapcsolódó újítás (nadrág, szablya, visszacsapó íj) köthető őseinkhez.

Ezek mellett messze földön híres volt becsületességük, erkölcsiségük, illetve az a szokásjogi rendszer, amelyet követtek. Ennek egyik legtovább élő megnyilvánulása Magyarországon a Szent Korona-tanban és -jogrendben őrződött meg.

Egészen a 19. század végéig kérdés nélkül való volt a magyarság számára, hogy a szkíták (illetve az utánuk a Kárpát-medencébe érkező hunok) leszármazottai. A szabadságharc leverése után kezdett elterjedni és uralkodóvá válni ennek ellenkezője („finnugor elmélet") és azóta súlyos kirekesztés történik azokkal szemben, akik a szkíta–hun–magyar folytonosságot elfogadják, vagy azt bizonyítékkal alátámasztani igyekeznek, vagy éppen szkítának vallják magukat...

A szkíta értékrend egyik alapja a háttársi szövetség, amelyet gyakorta vérszerződéssel is megpecsételtek. Ennek lényege, hogy az egymásért küzdést helyezi a középpontba – a közösség megmaradását és gyarapodását az egyéni érdek helyett. A Természet rendjével harmóniában és egységben élő ember képe az, ami számukra elfogadható – nem leigázó uralkodója, hanem jó gazdája és éltetője a környezetének. Tiszteletben tartjuk a termőföldet, mindennapi betevőnk zálogát, amelyet a Teremtő egészségünk megőrzése céljából adott számunkra. Alapérték, hogy csak olyat támogatunk, amely hosszú távon (évezredeken keresztül) biztosítja az életet, aminek szentsége mindenek felett áll.

Napjaink kihívásaira és problémáira a múltban gyökerező, de a jelenkor vívmányait is felhasználó szkíta örökségünk, világképünk, szellemiségünk ad átfogó, megvalósítható megoldásokat – ezért követjük szkíta őseink útját mi is, szkíták a jelenben!

Képeink:

• Ópusztaszer felülről.
• A Nógrád vármegyei Tar község mellett található a szkíta–buddhista „Nemrót Aranykertje Templom” a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség szentélye. A templom e faliképén a Csodaszarvast űzik Nimród (Nemrót, Ménrót) fiai, Hunor és Magor.
• Szkíta íjász „háttársak” egymás hátát védve, hátukat egymásnak vetve visszavernek minden támadást; együtt, egymásért állják akár a legveszedelmesebb megpróbáltatásokat is. E szkíta régészeti lelet – Pap Gábor művészettörténész szavaival – a „szkíta testvérbarátság” megjelenítője.