A szellemi evolúció gyermekei, az új generáció

12 éve kezdtem az új generációs gyermekekkel és fiatalokkal tudatosan foglalkozni, amire a tanári munkám során tapasztaltak, az e témában olvasott leírások és egyes pszichológiai esetleírások késztettek. Megbízható szakirodalmat keveset találtam.

Régóta tanári pályán vagyok és biztosan állítom, hogy az utóbbi 10-15 évben tanított gyerekek egy jó része „különleges”. Máshogy reagálnak, más módon lehet őket nevelni, irányítani, jóval érettebbek, kreatívabbak, felelősségteljesebbek a kortársaiknál és a 10-15 évvel korábban ismert gyermekgenerációnál. Jóval kifinomultabbak az alkotásaik, a színviláguk és a bennük lévő mondani való ámulatba ejtő.

Természetesen minden gyermek a társadalmunkban érték és a jövőt képviselik. Az, hogy típusokat látunk elkülönülni, nem rangot vagy magasabbrendűséget jelent, viszont felismerni a másságukat, segíteni és pozitív jelenségként értékelnünk rendkívül fontos!

Hivatásom és hitvallásom

Pedagógus, képzőművész, lélek- és energiagyógyító vagyok.

Hidat építek – e három terület közé. A képzőművészet életem nagy részét kitölti és ezt a gyerekek fejlesztéséhez eszközként használom a pedagógia terén. Legfontosabbnak tartom a munkámban, a gyermekek tiszteletét, szeretetét és védelmezését, belső értékeik feltárását, továbbfejlesztését. Meghatározó fontosságú számomra annak kiemelése, hogy mekkora a felelősségünk, szülőknek, pedagógusoknak, szakembereknek abban, hogy mivé fejlődnek, mivé válnak általunk a gyerekek, vagyis milyen lesz a közeljövő társadalma.

Számomra minden gyerek egy csodálatos kis mag.

Mindegyikük szemében érzem, látom a tiszta fényt ragyogni.

De azt is látom, hogyan alszik ki ez a fény azok miatt a hatások miatt, amik érik őket, közvetve, vagy közvetlenül a felnőtt társadalomból!

Tapasztaljuk, hogy a világ nem a harmónia és a szeretet útját követi. A fogyasztói társadalom kényszerei, a médiák hatásai, az egymás kifosztására épülő versenytársadalmi felépítés, a természet pusztítása… tehetetlenül nézzük a gyors változásokat. Mindezeket, megalapozott véleményem szerint, a gyerekeken keresztül és a művészetek segítségével az érzelmi intelligenciájuk értékelésével vagy fejlesztésével fordíthatnánk pozitív irányba.

Akkor, ha figyelnénk rájuk, ha óvnánk őket! Ha nem hagynánk, hogy a bennünk meggyökeresedett negatív dolgokat örökítsük át nekik a mindennapokban. Előttünk a megoldás, az új generációban! De gyakran még azt sem tudjuk elérni, hogy legalább ne nyomjuk el a képességeiket, a finom, érzékeny lelkivilágukat, vagyis ne ártsunk nekik.

A gyerekek abban a világban kénytelenek élni, amit mi felnőttek teremtünk nekik, azzá válnak, amivé mellettünk lehetnek! A világot, amelyben ők kénytelenek élni, mi, az előző nemzedék teremtettük számukra.

Milyen generációt is nevelünk? Olyat, aki kiutat mutat, vagy olyat, akik által csak ismételjük a hibáinkat. A társadalmi egyenlőtlenségek és hibák reprodukálása történik, avagy szellemi-lelki megújulás az új világnézetű indigó-, kristályifjúság által. Én hiszek bennük, sőt csak e különleges új gyerek-/embertípus felülkerekedésében látom az új, jobb világ felépülésének lehetőségét.

Évek óta tudatosan figyelem, foglalkozom, illetve dolgozom velük és segítem őket.

Közöttük vagyok, művészettanárként és művészetterápiát alkalmazó lélekgyógyászként.

Az e témában írt könyvem megjelenése után egy kedves ismerősöm hívta fel figyelmemet Rudolf Steiner Éteri Krisztusra vonatkozó utalásaira. Ezek a rendkívüli információk fontos hátteret adnak a gyerekekkel tapasztalt, egyre gyakrabban megfigyelhető jelenségeknek.

Steiner előadásaiban egy evolúciós fordulatról beszélt, az 1930-as évektől a földön éteri alakban megjelenő Krisztus impulzusával kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy új, tisztán látó és érzékelő képességek kezdenek mutatkozni az embereknél. Valamint azt is, hogy ezáltal Pál apostolhoz hasonlóan, már mi is megpillanthatjuk Krisztust a földi szférában, vagy súlyos élethelyzetben hirtelen segítőleg észlelhetjük Őt. „... És az embereknél, különösen gyermek és ifjú korukban fog ez megtörténni.” (Magyarul is olvasható, Rudolf Steiner: Krisztus megjelenése az éteri világban.)

Nos, úgy tűnik, hogy a „látó” gyermekek megjelentek már közöttünk!

Abban a csodában és megtiszteltetésben lehet részünk, hogy mindannyian nevelhetünk, találkozhatunk ezekkel a gyermekekkel, fiatalokkal.

Ők a különleges látó-érzékelő képességeik mellett határozott életfeladattal születtek, ők lehetnek a követendő példaképek vagy a jó vezetők egy közösségben. Az emberiség számára nagyon fontos, égetően időszerű és bölcs üzeneteket adnak át. Életükkel, viselkedésükkel, reakcióikkal utat mutatnak, példát jelentenek! Szemünk előtt történik az emberiség szellemi evolúciója. Átvisznek minket egy magasabb értékrendű, magasabb dimenziójú világba, akkor, ha befogadjuk és észrevesszük.

Milyenek is ők általánosságban? Intelligensek, magas erkölcsi és etikai érzékkel rendelkeznek, kicsi koruktól kezdve. Kiváló a memóriájuk, a jobb és bal agyféltekéjüket egyszerre képesek használni, vagyis a racionális, logikai gondolkodás együttműködik az intuitív, érzelmi oldallal. Ezért gyakran hiperaktív tüneteket mutatnak. Viselkedésükkel vagy a találó mondataikkal tükröt tartanak elénk! A negatív tulajdonságainkkal pl. álarcainkkal, önámításainkkal, egoista oldalunkkal szembesítenek minket. Elvetik a képmutatást, nem tudják megérteni a hazugságot. Nem értik az irónia humorát sem, mert a másik személy bántását, lekezelését látják benne. Finom, tiszta, harmonikus szeretetenergia árad belőlük, ezért nagyon jól érezzük magunkat a közelükben, gyógyítóan hatnak ránk. Nincs bennük előítélet, ítélkezés, se mások elnyomásának motivációja, még versenyezni sem hajlandóak a társaikkal. Más szomorúsága árán nem akarnak győzelmet vagy nyereséget. Számukra a szeretet a minden! A szeretet, mely harmóniát és belső békét teremt. Hát bennük születésüktől jelen van. Anyaként azt élhetjük meg, hogy születésük és nevelésük által sose érzékelt lelki mélységekbe visznek minket. Sokkal empatikusabbak és mélyen érzők leszünk, sőt általuk kinyílnak emlékek, tudások, spirituális információk bennünk. Elindulunk megszületésük által egy óriási lelki-szellemi emelkedés felé, ami sokszor fájdalmakkal és fájdalmas felismerésekkel járhat. Mély szeretettel kötődnek egymáshoz anya és babája, ez a mély lelki kapcsolat az egység érzésével és telepatikus kommunikációban nyilvánul meg leginkább.

Különleges az érzékenységük, mivel velük születetten látnak-érzékelnek a „belső szemükkel”. Sokan látják az aurát és kapcsolatuk van természetes módon a spirituális szférákkal, az Élet forrásával, teremtő fényével.

Vannak köztük sokan, akik teljesen tudatosan elmondják életfeladatukat, hogy miért jöttek a Földre, sőt honnan születtek és hogyan választották ki a szüleiket. Tehát van egy extra érzékeny, intuitív képesség bennük, valamint az energiák érzékelése vagy látása, erős empátiakészség, mellyel szó szerint a vesénkig látnak! Sőt vannak, akik médiumi tisztasággal tanítanak, illetve közvetítenek nekünk a magasabb dimenziók világából, bölcsességéből, útmutatásából. Őket én „emlékezők”-nek neveztem el. Napjainkban Európában a gyerekek kb. 50%-a már az új világ emelkedettebb, tisztább rezgéseit képviselik. E miatt nevezhetjük őket kristályenergiájúaknak.

Nagyon fontos mindannyiunk számára, hogy leadjuk a felsőbbrendű felnőtt attitűdünket a gyerekekkel szemben; helyette kölcsönös tanítói legyünk egymásnak. Számukra fontos a földi világ és benne az élet szabályainak a megtanulása, az iskolában ezért szívesen és nagyon jól tanulnak. De ne a felnőtt hatalmi pozíciójából neveljük őket, hanem társunknak tekintsük, a kölcsönös szeretet és tisztelet alapján. Ne akarjuk őket bepréselni a régi, pénzközpontú, egymás kifosztására és az erőszakra épülő világunkba, hanem mi változzunk hozzájuk! Váljunk olyanná, mint ők, váljunk kristályfelnőttekké!

Szándékom a 2015-ben megjelent könyvemmel és előadásaimmal szem elé tárni az új generációt, akik más energetikával és érzékenységgel születtek. Mert így kapunk teljes képet korunk ifjúságáról, valamint nagy segítséget adhat a gyerekeket nevelők számára ez a tisztábban látás.

Minden gyermekünk értékes, figyelemre, szeretetre vagy éppen továbbsegítésre van szükségük. Viszont más módon kell nevelni és megérteni a hagyományos gyermektípust és az új energiával működő gyermektípust. Reménykeltő, hogy az indigó- és kristályfiatalok komoly feladatnak tekintik a többiek felemelését, jó irányba terelgetését, a természet, a föld megsegítését, jó szándékkal, szeretettel, lelkesen téve mindezt.

Az úttörő (indigóknak nevezett) fiatalok zöme a 1980-as évektől születnek. Ők olyanok, mint a gyertya fellobbanása a sötétben: radikálisak, gyorsak, ébresztőek. Megdönteni hivatottak a tisztességtelenül működő kormányzati, oktatási és jogi rendszereket. Ahhoz, hogy mindezt véghezvigyék, igazságharcosnak, temperamentumosnak és elkötelezettnek kell lenniük. A baráti társaságaikban is arról beszélnek, filozofálnak, hogyan lehetne megváltoztatni jó irányba a világot, mi az élet értelme, vagy a vallások ősi bölcseleteit vitatják meg, vagy a háborúk okait keresik, olvasmányaikat megbeszélik és ilyen témájú filmeket néznek, majd elemeznek. Mindezt már általában tizenegy éves, kiskamasz koruktól. A kristálytiszta energiájú gyermekek még korábban, már öt-hat évesen igen komolyan foglalkoznak a világ sorsával, a Föld helyzetével.

Mivel az indigógyerekek kollektív célja egy új, becsületes világ alapjainak megteremtése, a hazugságokat jelző belső detektoraik veleszületettek. Az indigógyerekek képtelenek alkalmazkodni a számukra nem megfelelő, hamis vagy etikátlan helyzetekhez. Képtelenek figyelmen kívül hagyni az érzelmeiket. Érzékeny lelküknek az ingergazdag környezet mellett főleg szabadságra van szüksége. E nélkül sajnos elvesztik önmagukat. Amit nehezen viselnek, eltérítheti, összezavarja őket, elsősorban a következők:

• az értékrendek körüli bizonytalanság, az etikátlanság,
• a hihetetlenül nagy túlkínálat és a tömeg,
• a versenyzésbe, megmérettetésbe kényszerítés,
• az őszinte egymásra figyelés, érzelmi nyitottság és a szabadság hiánya.

A lelkük annyira más értékrendet képvisel, mint a lassan átalakuló, múltba hulló jelen életfelfogás, hogy segítség nélkül nem találják meg sem a helyüket, sem hiteles szerepüket.

A 2000 után nagy hullámban született kristálygyerekek a szív küldöttei. Különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez. Ha mentesülnek az erőltetéstől sokan vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják.

Kisgyermekkortól empatikusan, telepatikusan beszélnek az állatokkal, sőt a fákkal.

A természet, az erdő, a víz, a tűz, a föld a legtermészetesebb közeg számukra.

Megfigyelésem szerint nincs számukra visszataszító állat, se béka, se rovar, nincs koszos sár, vagy pocsolya! Az igazság náluk van, mert ők EGYSÉGTUDATBAN élnek, egyek a természettel, a csillagokkal, a játékaikkal, társaikkal, a mesékkel is azonosulnak, s ez a tudat meg is marad bennük fiatal felnőtt korukra is. Alkotnak, építenek, mesét írnak, berendezik a saját környezetüket. Számukra csak bizonyos emberi viselkedés és az ember által gyártott szenny a visszataszító. Furcsa, de több gyermekre jellemző, hogy viszolyognak, sőt félnek a földből jövő csövektől vagy csatornáktól. A vízcsapból sötét energiákat-lényeket érzékelnek kijönni, több esetben láttam, hogy a csapvizet nem isszák meg vagy nem nyitják meg egyedül a vízcsapot!

Az egyik kislány „varjúhájnak” nevezte a lényt aki a vízcsapban élt. Óvodás korában egyedül sose nyitotta ki a csapot, nem itta a csapvizet. Egy idősebb lány, aki szintén nem itta meg a csapvizet (ez ma 19 évesen is így van), azt mondja, kiskorától látta milyen rossz, sötét árnyékokat hoz magával a csapvíz, mindazt amit a csöveken átfolyva összegyűjt. Minden szabad vizet, forrást, havat, ásványvizet gondolkodás nélkül iszik. Gondoljunk Emoto professzor kimutatásaira, a víz energiatároló képességére. Kimutatta jégkristályfotókkal, hogy a gondolataink, érzelmeink vagy zenék hogyan változtatják meg a vízkristályok szerkezetét.

Az erdőben, vízpartokon gömbenergiákat és tündéreket látnak, rajzolnak le. Képesek kezükkel érzékelni és akár beszélgetni velük. A kérésemre szívesen lefestik, lerajzolják, amit érzékelnek, lelkesen elmesélik az új élményeiket, felfedezéseiket annak a felnőttnek, akiről tudják, hogy megérti őket. De nem csak a pozitív világba látnak bele. 

Egy kislány megdöbbentő módon a legsötétebb entitást rajzolta le és bölcsen meg is magyarázta nekünk a működését.

A kristálygyermeket ha értetlen, rá nem figyelő, vagy kemény, teljesítménycentrikus közeg veszi körül, csendesen elvonul, önbizalmát veszti, allergiát, betegségeket produkál vagyis sérül lelkileg. Ezekkel bizony tanítanak minket. Elsősorban arra, hogy önmagukért szeressük őket, ne a teljesítményük alapján, engedjük el az előítéleteinket és elvárásainkat. Azt üzenik, hogy: „Az vagyok, aki vagyok. Önmagamban értékes embernek tekintsetek! Ne attól függően szeressetek, hogy mennyire felelek meg a külvilág elvárásainak és mennyire másolom a ti felnőtt világotokat!”

Ezek a gyerektípusok nem fogadják el a felsőbbrendű, poroszos nevelési attitűdöt, a hatalom, a rang számukra semmit nem jelent. De a szeretet, az őszinteség, az igazi tudás, az alkotás igen! Ez számukra a tiszteletre méltó példakép. A legmegfelelőbb iskolatípus számukra a Waldorf, a Montessori és a művészeti iskolák, kis létszámokkal. Általában nagyon korán összefüggő mondatokban beszélnek, saját magukról, gondolataikról meglepő őszinteséggel. Igazságlátásuk, és bölcsességük meghökkentő tud lenni.

Megnyilvánul a küldetéstudatuk is: a világ jobbá tétele, a gyengék megvédése, a Föld tisztelete, megóvása, az élet csodálata, az egységtudat és szívvezérlés. A körülöttük élő emberek jóvá változtatása vagy segítése naponta megnyilvánul bennük.

Több gyermekkel való beszélgetésem igazolja, hogy még leszületésük előtt ezeket megtervezik, a szülőket kiválasztják, aszerint, hogy milyen életfeladatot szeretnének teljesíteni életükben. Tehát tervezetten választanak helyszínt, szülőt és testi állapotot. Minél magasabb tudatszinten áll a lélek, annál önállóbban választhat és tervezhet. Azt mesélte több gyermek egymástól függetlenül, hogy a születésük előtt fentről lenéztek és sok csillagfényű pontnak látták a Földön az embereket. Egyikük például elmondta, hogy ahogy a Földet nézegette, valamelyik fénypontból meleg, vonzó érzés jött, mint a mágnes vonzása.

Ráfigyelt erősen és akkor érezte, hogy ő lesz az édesanyja, aki a világra hozza, majd így az édesapát is megkereste. (Csak akkor tud megfoganni egy lélek az édesanyában, ha egyezik az energetikájuk, ha azonos rezgés-, vonzásszinten vannak.) Daninak van emléke ötéves korában a magzati koráról: „amikor még alig voltam, annyira kicsi voltam az anyukám hasában, akkor az anya szemével néztem és a torkában csúszdáztam.” Vagyis a kis lélek az anyukán keresztül tanulta a fizikai létezést, tapasztalgatta a helyet, az otthont, ahova születni fog. Többen lefestették a csillagutat – a Tejutat – amin lejöttek.

Sok gyermek pontosan emlékszik és le is tudja festeni a születését. Sok alkotást őrzök e témában.

A továbbiakban az új generációs gyerekek szólnak a verseikben, amik önmagukért beszélnek.

Szélrázta virága

Szélrázta virága, dől fűre, fára.

Sápadt arca nem virít,

Nem mozgatja széltépte leveleit.

Megküzdök a téllel!

Suttogja a szája, de már belátja, nem bírja szívvel.

Szeme lezárul, teste elájul, de a menny kapuja kitárul.

Fent újra boldog és ünnepel,

Az Ég betakarja felhőlepellel.

                                                                   Pállay Flóra, 9 éves 

Pállay-Kovács Szilvia