Spiritualitás, szakralitás
Hun-magyar őstörténet spirituális szemmel
1. rész
Írásom egy lényegretörő, átfogó képet kíván nyújtani. A szkíta-magyar őstörténet és hitvilág a mai napig kutatás és elemzés tárgya, folyamatosan bővül, alakul. Így a jelenlegi állásfoglalásokból merítettem, vallástörténeti, magyar néprajzi ismereteimet, valamint a Yotengrit tanításait és a saját gondolataimat fűztem össze.
A középkori kereszténység felvétele előtti hitvilágunk
Hunok, magyarok, avarok a szkíták hatalmas lovas-íjász népcsoportjához tartoztak. A krónikák „napkeleti lovas nép”-ként írnak rólunk. A szkíta lovas-íjász kultúrát egységes szimbólumvilágú és magas szintű vas, ezüst, arany ötvösművészet jellemzi. Hitünket „napvallás”-nak, „napkereszténység”-nek nevezték a környező népek, ahogy mi magunk is. Fennmaradt forrásaink alapján, nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy sajátos Egy Nap – Egy Isten tisztelete forrott ki az idők folyamán, melyben a hitvilág vezetője a Táltos volt, és a földi élet vezetői a törzsfők voltak. Szorosan együttműködve vezették a törzseket.
Tehát a hunok, magyarok, avarok egyistenhívők voltak, Istennel a szellemi világ lényein keresztül, leginkább a táltosok által tartották a kapcsolatot. Tudták, hogy a Teremtő bennük és körülöttük van, szertartásaik egy része mégis a szellemi világ lényeihez kötődnek. Szoros kapcsolatban éltek a természettel és tisztelettel adóztak a természet elemeinek anélkül, hogy azokat istenekként imádták volna. A természeti erőket megszemélyesítő világkép ott élt hitvilágukban, de az Isten messze kimagaslott közülük.
ÖnMAGukról úgy gondolkodtak, hogy ők az EGY egyetemes Isten fénymagjai, kik a földre az örök és eredendő tudást jöttek tanítani. Még Platón és Hérodotosz is leveleikben utalásokat tettek arra nézve, hogy őket szaka (szkíta) bölcsek tanították a rezgéstanra, a kozmológiára és az egyetemes élet szent geometrikus törvényeire. Az élet virága szimbólum sok régészeti leleten és a közelmúlt pásztorfaragásain is megtalálható.
MÉH (Anyaméh)-jelkép ez, a sejt közepén maga az ANYA. Minden korban ezért anyatisztelet volt jelen a Kárpátok ősi népénél, akit Babbának hívtak. Az élet virága ugyanakkor az élet, a teremtés örök kisugárzását is jelképezi. Antennaként működik a Föld és a Teremtő kisugárzása, fényenergiája között. (Az ókori Egyiptom hitvilágában is fontos szimbólum volt, ami visszavezet Atlantisz korába.)
A kb. 7300 éves Tatárlakaikorongon például Boldogasszony BABBA ima olvasható. Olvasata Badiny Jós Ferenc szerint:
„Oltalmazónk! Minden titkok dicső Nagyasszonya! Vigyázó két szemed óvjon Nap Atyánk fényében.”
A legősibb írásos emlékek ezek a leletek az emberiség történetében. 1000 évvel megelőzik a sumer ékírást. A Kárpát-medencei népektől származik három ilyen rovásírásos lelet.
Az élet tisztelete mindennél előrébb való volt, valamint annak beható tanulmányozása, megfigyelése, amit a régiek TŰNŐDÉSnek hívtak. A tűnődés fogalmában benne van a TÜN – amire az eltűnik, tünemény, tündöklés – és a DÉR – amire pedig a dereng, derül, dermed szavaink utalnak. Valamint a tükör, eredetileg TÜN-KÖR. A tükörbe nézve az ember önmagát látja, önmagán tűnődik és önmagán belül látja meg Istent. Ezért őseink kerek csiszolt réz vagy ezüsttükör amuletteket hordtak a nyakukban, vagy kézbe fogható nyeles tükörként tartották maguknál. A magyar népművészet megőrizte mindezt, csak a nők számára készült tükrök faragott napsugaras vagy virágindás keretű, nyeles kézi tükrökké alakultak.
A kör a Nap jelképe. A szertartások összhangban voltak a napfordulókkal. A tükör is a Napot idézte, napsugaras keretbe foglalták többnyire. A lelkiismeret tükrének hívták, önmagát és a tetteit az ember általa ítélte meg. A lelkiismeret a Nap-Egyisten szava az emberben, így tartották őseink. Krisztust is Naplényként, Napfiúként tekintették és tisztelték. Az Istent minden korban a Magyarok kettős természetűnek tudták, ami egy női Anyai Istent és egy férfi Atyai Istent jelentett. Tudták, hogy ATYA és ANYA szerelemben egyben, ikerörvénylésben léteznek és teremtenek. Istent, az Őstent nem ábrázolták emberként, csak szimbólummal, például körrel, spirállal, életvirággal.
Napvallásról, táltos hitvilágról dióhéjban
A hun-magyar hitvilág azt tartotta, hogy az Égi, isteni világ tükröződése a földi világ. Vagyis analógiákban gondolkodtak, ahogy ez a világszemlélet a smaragd tábla bölcseletében olvasható: „Amint fent úgy lent, amint kint, úgy bent”. A Nap Isten arca, földi megfelelője a tűz. Az égi turul földi megfelelője a kerecsensólyom, a dimenziók és az isteni világrend, világfa földi szimbóluma a fa, stb. Tehát a Nap szellemiségét, az Isten férfi aspektusával, az Öregisten Napagancsos vagy Naporcájú Arany Atyával azonosították. Egyik neve ÉL, ÉLI, életadó. Fény és az ég ura minden élet megtermékenyítője. A tűz a földi megfelelője, analógiája. A táltosokat a Nap hírnökeinek, közvetítőjének tartották elsősorban („Tűzimádó magyarok”).
Az istenanya, Boldogasszony magába fogadja a termékenyítő fényt és önmagából teremt, szül, vagyis a teremtés látható megvalósulását képviseli. Hold az égi jelképe, a víz a földi megfelelője. Megnyilvánul Mária Magdalénában, Szűz Máriában, Emese és Enéh ősanyában, minden aranyasszonyban, anyában és nőben.
A táltos hitvilágban, avagy a napkereszténységnek nevezhető hitvilágunkban az ősi kereszténység egyik bizonyítéka a mellkereszt, amit már 300 évvel Krisztus utáni leletek formájában találtak a hun-magyar sírokban. Ez arra utal, hogy nem kellett minket semmiféle „új” vallásra téríteni, mert ismertük az EGY minden élőben jelenlévő Istent, Krisztust, a Napfiút és Boldogasszony Istenanyát (a szent hármasságot, de eredeti formájában: Atya, Anya, Fiú). A még gyakoribb keresztforma, a „Körosztósság” (körben egyenlő szárú kereszt) a Szent Koronán is látható. Tükrözi, hogy a térben és időben létező világ négyes tagolású: a négy elem, négy égtáj… A kör pedig a szellemi világ, Isten, a spiritualitás; és a kettő egyesül a körkeresztben. Az ősi táltos fejdíszünk és a szibériai rokon népek sámánfejdísze ugyanezt a formát hozza! Föld és Ég egyesülésének a jelképe, a „Teremtés búrája”. A fejdísz tetején mint egy antenna foglal helyet a szarvasagancs, később pedig a Szent Koronán a kereszt. Mivel őseink Krisztust Istenből való Naplényként tisztelték, a róla szóló tanításokat teljesen befogadták. A Fényből született és a Fénybe tér vissza, így tartották.
Az eredeti ősi hun-magyar hitvilág találkozott a Kárpát medencében a Manicheizmussal, Zarathusztra-hittel, mely központja az Egyistenhit és a duális világkép. Ne keverjük össze az ősi napkereszténységet a nyugati-judeo-kereszténységgel, melynek központja a római pápaság!
Őseinknek tudós, gyógyító papjaik, táltosaikvoltak. A műveltség, a hitvilág, a bölcsesség, a spirituális tudás és szellemgyógyászat, a természetes gyógyítások magas szintű tudói voltak ők. Ugyanakkor az atlantiszi mágia ismeretének is őrzői voltak.
„Mágus papok”, „Mágúr” = mágia ura
Az isteni tiszta szeretet-fény energiáját képviselte és alkalmazta. Magas szintű gyógynövényismeret, izzasztókunyhózás, valamint a rábaközi táltoshagyományban megőrzött gyógyítási és szertartási módszerek társultak hozzá. Lélekvezető is, mert a halottak lelkét vigyázva átkíséri a túlvilágra, illetve a leszakadt lélekrészeket is vissza tudja vezetni.
Ők máig fennmaradtak füvesasszonyok, javasasszonyok és jövendőmondók, tudók személyében; a táltosok egy-egy részfeladatát ők viszik tovább. Asztrológiai ismereteiket az Alföld pásztorai hasznosították, termékenység-rítusuk pedig néphagyománnyá vált. Tevékenységükből sokat megőrzött a néphagyomány; legmarkánsabban a regős énekekben, a népdalok, népmesék, gyerekdalok világában.
A római kereszténység ránk kényszerítésénekidején, István király intézkedései által kiirtani szándékoztak a magyarság tudatából a táltosokat és a hitvilágunkat. Ennek egyik eszköze az üldözés, megfélemlítés, a szent tárgyak, dobok tűzre vetése és a rovásírásunk betiltása volt. Másik kegyetlen eszköze a szórontás,ahogy a rábaközi táltosok nevezték. Lásd: Yotengrit 1. kötet. Vagyis a szent szavainkat, negatív bűnös jelentésűvé tették. Az első generáció még emlékszik, a második még hallomásból tudja az igazságot, de a harmadik már ebbe születik bele, neki már a jelen állapot a valóság. Vagyis kétkedés nélkül fogadja.
Például Gönűz,ateremtőIstenatyanevéből ered a gonosz szavunk.
A „döngő űr” a teremtés előtti, nyugvó univerzum állapotára utal, de az „Őrző dög” elnevezés is fennmaradt, ami élet-halál kapuőrző szellemeit idézi. Ebből lett az ördög szó. A táltos gyógyító asszonyokból lettek az ördög jegyesei, a vasorrú boszorkányok. Vas Oru = vas vagy bronz oltár, Istenanyához – melyhez kapcsolódik a bába szó –. Boldogasszonyhoz készített bronz oltár, szoborral. Boldogasszony Istenanya energiáját ma is OR energiának nevezik a szellemgyógyászatban és a fehér mágiában. A Magor név is hordozza: Mag és fény, vagyis a mag a férfi teremtőerőt jelenti, az Or pedig Boldogasszony fényét.
A tudás őrzői elrejtőztek a hegyek barlangjaiban, vagy a rábaközi mocsárvidékeken, a Szigetközben, az Alföldön subába bújt pásztorként, csőszként vagy kovácsmesterként. Gyakran a bábaasszonyok táltos asszonyok voltak. Csak kevés beavatott tudott róluk. A mesékben, gyerekdalokban szintén elrejtettük az ősi tudást például Fehérló fia, Tündér Ilona, Gólya, gólya gilice… A népi hímzésekben és pásztorfaragásokban rejtőzik a 7 ágú életfa, az élet virága, a lélekmadarak, az aranyszarvas, a tulipán mint a teremtés és a gyermekszületés szimbóluma. „Szarvas ünő, ősanya szüli és tartja a világot.” Egyben új világok felé vezető is.
Mivel a középkori Európa háborúban nem tudta legyőzni a magyarságot, azt az erőt kellett elpusztítania, ami összetartotta, a múltját és ősi hitét.
Vallásunk neve BÜÜNvallásvolt, mely a kilenc bűvöletre utal. Szórontás áldozataként lett belőle a bűn, bűnös szó. A Büün vallásban az alaptétel, a szabadság, az egyenlőség, a testvérség összetartása, a természet tisztelete voltak. Elveti a zsarnokságot, az elnyomást.
A tibeti, ma is élő BÜÜN hitvilággal közös a gyökere.
Táltosaink, gyógyítóink, javasaink, és a tudásőrzőink egy része abbahagyta az ősi gyakorlatot és a kereszténységet felvéve próbált beilleszkedni az új, számára idegen társadalomba, a feudalizmusba. Más részük, aki ellenállt, elrejtőzött vagy kivégezték őket. Nem jelent meg többé a „táltosló” és a sokat jelentő szimbólumokból „díszítőelemek” váltak. A halottakat keresztény módon temették el, nem adtak melléjük útravalót és nem tették melléjük használati tárgyaikat, fegyvereiket. Az sem lett fontos, hogy a halott arca a felkelő Nap felé tekintsen. A természet elementáljaitól elszakadtak. Az ősi hagyomány a feudalista Európában „babonának” minősült.
Ismereteink forrásai
Az egyik eredeti forrásunk az Arvisúra, a palócok arvisúrája, amelyet Paál Zoltán gyűjtött össze és rendszerezte. (Jelentése: igazszólás.) A szibériai rokon népek rejtették, őrizték ezeket az iratokat, a 2. világháború idején kapta meg tőlük Paál Zoltán. I.e. 4040-től írták a táltosok, szellemi vezetők. Atais=Atlantisz elsüllyedése utáni időktől. Írnak a Szíriuszi eredetünkről, a földi emberek és a szíriusziak kapcsolatáról házasságok által. Agaba főtáltosrólis írnak, aki összehozta a szétszóródott törzseket és a 24 törzsszövetséget megalapította. Felesége volt az első Aranyasszony, aki aranyasszonyképző iskolát alapított. Itt a hajadon lányok tanultak, éltek, őket rimalányoknak nevezték. Ők szereket, ünnepeket vezettek, ahol rímeket,imákat, énekeket énekeltek, ha temetés volt akkor sírtak, ríttak. Ha Istenhez kéréssekkel fordultak, akkor ők rimánkodtak. A gyermekek nevelésében is segédkeztek. A szórontás áldozatai lettek ők is, mert nevüket ribanc névvé gyalázták. A rovásírást mindenkinek tanították. Két évenként nagygyűlést, nagytalálkozókat szerveztek a törzsek számára, Nagyszala néven. (Táltos szerek, 7 próbák és házasságok kötődtek.)
Másik a Tárih-i Üngürüsz, a magyarok őstörténete, Géza fejedelem koráig. Latinul írt krónika, Ősgeszták. A törökök őrizték meg, török nyelvre fordítva.
A legtöbb hagyatékot a rábaközi táltos-tudóktól kaptuk.
Yotengrit: A rábaközi tudók hagyatéka, amely élő! A mai napig is élnek táltos képességű utódaik. 4 kötetben Máté Imre gyűjtötte össze a táltosok szóban és rovásírásban fennmaradt tudását, emlékeiket és a gyógyítási technikáikat, imákat, szertartásokat.
Yo = a legfőbb, legtisztább JÓ, Tengri = a tengernyi, a végtelenség. Vagyis az örök, végtelen legnagyobb jóság, az Isten, mely a Naporcájú Öregisten és Holddal ékes Boldogasszony szerelmetes egysége. A Yotengrit gyűjteménye tartalmazza a legnemesebb, letisztult erkölcsi tanításokat, valamint a világról, Istenről, a Teremtésről szóló ősemlékezetet és bölcseleteket.
Jelentős forrásunk még Anonimus: Gesta Hungarórum, 1200 körül. Továbbá a korabeli népek leírásai rólunk.
Szerző:
Pállay-Kovács Szilvia, művészettörténet-tanár, képzőművész, spirituálterapeuta
2025. 10. 06.