Ép lélekben ép a test

„Testünkkel múló kapcsolatot teremtünk a világgal. Lelkünkben megőrizzük a világ benyomásait, tapasztalatait. Szellemünk a dolgok mélységeit, a megértést, a bölcs rálátást adja.” (Rudolf Steiner)

A holisztikus szemléletű gyógyításban a testet, lelket és szellemet (tudatot) egységben nézzük, csakis egymás kölcsönhatásában gondolkodunk. Ráadásul nem materiálisan, hanem magasabb nézőpontból, az ezoteria illetve spiritrualítás szintjén állva.

Ma már elfogadott tapasztalati tény, hogy minden fizikai betegség mögött lelki konfliktusok, traumák, meg nem értett érzelmek állnak. A görög kultúra úgy tanította, hogy ép testben ép a lélek, illetve ép lélekben ép a test. A lelkünk tükrözi a fizikai testet, és fordítva is igaz. Ezt csak az utóbbi 200 évben tagadta meg és választotta külön az emberiség egy része.

Minden testi tünetet megelőz egyfajta harmónia-kibillenés. Energetikailag úgy néz ki, hogy a lélektestünk a 4. aurarétegünkben foglal helyet és a szívcsakránkba nyílik belőle egy csatorna. A mai embernek 40-60 cm-es ez a csakrája, a lélekteste. Ha a lélektestünket bántás éri, ha sok negatív energia terheli, egy idő után megsérül, szakadások, rések fénytelen területek keletkeznek és ez a seb mélyül, ha nem teszünk ellene. Végül eléri a fizikai testet és azon a ponton betegség jön létre. Amikor már komoly fizikai tünetek állnak fenn, akkor fizikai gyógyítás is szükséges, mint pl. homeopátia, masszázs, bizonyos gyógyszerek stb.

Mondhatjuk, hogy a betegség a lélek sikolya!

Így logikusan láthatjuk, hogy ha csupán a testet kezeljük fizikailag, a lélektest attól még sérült marad. A betegség nincs gyógyítva, csak tünetileg kezelve, ideiglenesen!

Legfőbb lelki és mentális okok – mint tudjuk – a stressz, a traumák, a félelem, a harag, a szégyenérzet, az önleértékelés, akaratgyengeség.

És a szív dolgaival hogy állunk? Mennyire tudunk érzelmeket kifejezni, szeretetet fogadni és adni? Persze mindenkinek a lelke és energetikája egyéni világ, ezért csakis személyesen érdemes rátekintenünk ezekre a kérdésekre és segítséget nyújtanunk.

Amikor az ember sok nehézséggel küzd az életében, túl sokat vállal magára vagy a megfelelési kényszer szorongatásában él, akkor kimerül a szervezete. Növekszik a stressz, amely az idegrendszert és a vele párosan működő bélflóráját legyengíti. Folyamatos szorításban érzi magát, ez pedig előbb utóbb félelembe csap át és a végén kialakulhat a pánikbetegség, depresszió és egyéb más súlyos betegség.

Az a lélekgyógyító és fejlődést segítő módszer, amit én is képviselek, mindig a kliens együttműködésével történik. Tehát nem leveszek dolgokat, nem gyógyítok, hanem gyógyulni tanítok! Együtt haladunk az úton, hiszen mindenki elsődlegesen önmaga gyógyítója.

Alapvető, hogy a kliens megértse az okokat, rálásson egy magasabb nézőpontból, hogyan legyen tudatos és hogy egyre bölcsebben lássa önmagát. Így nem csak a betegsége gyógyul meg, hanem lelke és szelleme fejlődik, tehát jó úton jár. Nem topog többé félelemben, egy helyben, hanem elindul az úton, az életfeladatát megérezve.

Ahogy a rábaközi táltosbölcselet tanítja: „a legnagyobb baj az úttalanság”.

Máshol azt írja, hogy legyen mindig ügyed! Vagyis az ügy-etlenség helyett legyél ügy-es. Ami a jó tevékenykedésre, a jó ügyek képviseletére utal. Az egészség alapfeltétele tehát a jó ügyek szolgálata, a szeretetben való jó és nemes utak járása mindig, minden életkorban.

Tapasztalataim szerint a legeredményesebb a következő módszer, illetve tevékenység:

Az elején fontos az őszinte beszélgetés, melyben a klienst arra vezetem rá, hogy meg tudja fogalmazni a problémáját, feltárjuk az okokat, a kezdetet. Relaxált, vagyis ALFA szinten az aurát, csakrákat vizsgáljuk és a megfelelő módszerekkel éppé, egészségessé tesszük. A lelki blokkokat feloldjuk. A pozitív önprogramozás is általában szükséges, de akár tudatalatt elrejtett emlékek is okozhatnak elakadásokat, melyeket szintén megoldani szükséges. A segítő együttlétet szeretem valamilyen alkotással, művészetterápiás tevékenységgel zárni. Különösen a gyerekeknél fontos.

A valódi átalakulás, egészségessé válás azt kívánja, hogy a megbeszélt feladatokat végezze otthon naponta a kliens. Vagyis csak akkor maradandó az eredmény, ha ő maga tesz önmagáért és nem mástól, kívülről várja a megoldást. Igen, hajlamosak az emberek arra, hogy más kezébe tegyék a felelősséget és elvárják a külső megoldást. Nos, ez így nem működik. Mi magunk vagyunk, akik állandóan együtt létezünk a testünkkel és önmagunkkal, ezért mi ismerjük igazán jól és mi tudjuk, hogy mire van szükségünk. Tehát mi tudjuk önmagunkat meggyógyítani, ha folyamatosan figyelünk a testünkre, lelkünkre és kommunikálni is megtanulunk vele. Persze, sok segítséget kaphatunk másoktól is, akik bizonyos területeken tapasztaltabbak, és segítenek rávilágítani a bennünk rejlő dolgokra bennünk.

Amikor mélyponton van valaki, ha nagyon fáj a teste vagy a lelke, akkor az energiaszintje, rezgésszintje is nagyon alacsonyan van. Tehát alig-alig képes gyógyítani önmagát. Ilyenkor az húzhat ki a gödörből, ha kapunk energiát mástól és a megfelelő lélekgyógyító segítségére támaszkodhatunk.

Végül a gyerekek egészségben tartásáról szólnék pár szót. Kb. 12 év tapasztalatom van a gyermekek és főként a különleges kristály-indigó gyerekek, fiatalok segítésében. Holisztikus szemléletű gyermeksegítőnek tudom leginkább nevezni a munkában magam.

A gyermekekben nagyon erősen él az öngyógyítás képessége, ha nem blokkolja a külvilág. Ismét a hármasság kölcsönhatásában szemlélhetjük helyesen. A fizikai test szennyezése a szoptatás hiánya miatt, illetve a szoptatás befejezése után már felléphet. Sajnos az ételek és a levegő szennyezettsége révén is. A lélek felől nézve a kisgyermek átveszi a szülei érzelmi állapotát, mivel az anyával egy az auraterük 3 éves korig, és utána is még nagyon erősen kapcsolódnak 7 éves korig. Mondhatjuk, hogy a szülők tükörképe a kisgyermek.

Nagyon meghatározó az, hogy a milyen mondatokat hall a szülőktől, azok milyen elveket vallanak, hiszen mindezek a tudatalatti területében raktározódnak el. A témánkhoz kapcsolódóan pl. a gyermek, ha azt hallja, amikor rosszul van, beteg, hogy „Megyünk a doktornénihez, ő majd meggyógyít. Kapsz gyógyszert, amit beszedsz és meggyógyulsz.” Ezzel beleültetjük a fejébe, hogy kívülről jön a megoldás, hogy egy külső személyre kell hagyatkoznia. Még a gyerekdal is ezt sugallja: „mókuska leesett a fáról, eltörött a lába, doktorbácsi meggyógyítja…” . Holott csupán nyugalomra, alvásra, gyógyteákra, vitaminokra, homeopátiára lenne szükség. No meg anyuka gyógyító, nyugtató simogatására, magabiztos, nyugodt fellépésére. Három nap alatt meg is gyógyulnak így a gyerekek az általános betegségekből. Ezzel az eljárással nem ültetjük beléjük a kiszolgáltatottság és a félelem érzéseit.

Szerző:
  Pállay-Kovács Szilvia
  képzőművész, pedagógus, lélekgyógyító