Regnum Marianum
(Mária országa)

Szent István ország- s Szent Korona-felajánlása egyedi, ámde nem egyedüli tett volt: felajánlással korábbanmár Atilla Nagykirályunk is élt – sőt, felajánlások akár ősi időkből is eredeztethetők.

A magyar apostolkirályság – közjogilag, alkotmányjogilag és szakrálisan is – teljességel különbözik az összes többi európai királyságtól: míg azok az isteni kegyelem jogán uralkodhatnak, a mindenkori magyar apostolkirály az istenfiúi, jézusi örökség jogán, lévén kapcsolatunk pártus Jézussal szellemi is, genetikai is.

Kr. e. 800-tól számítható titkos szakrális központ létezése a Bakonyban: ennek egyik királyi birtokán, Szentgálon – régi nevén Veszprémben – részesült beavatásban egy-egy uralkodó. Az apostolkirályságban egyénileg változó az, hogy a mindenkori király az ősök szakralitásába milyen szinten nyer beavatást.

István, akit gyerekkorától fogva „nyugati” kereszténységre neveltek, csupán élete derekán, a királyi beavatás révén találkozik a szkíta kereszténység jézusi örökségével: olyan történelmi tényekkel szembesül, melyek a világszemléletét, vallásos hitét alapvetően átformálják.

István „megfordul”: a zsidókeresztény hit helyett, a krónikák szerint, fölveszi Jézus urunk igaz hitét. Megismeri Istenanya jelentőségét – a Boldogasszony minőségeit – s csaknem teljes beavatást nyer. (Istvánnal nem tudatják azt, amit később Szent László királlyal igen: az akkori időkben nálunk volt Jézus halotti leple, amely jelen korunkban Torinóban található.)

István király többször felajánlja az országot is, a Szent Koronát is Nagyboldogasszonynak, hogy Jézus-hitét, az istenanyai vonalat ily módon erősítse meg, s hogy e szellemiség a nép számára is megerősítést nyerjen. A bakonyi beavatási központ egyik településén történik ez meg, mai nevén Sólyban (közel fekszik hozzá Királyszentistván: Szent István király maradandó jelenlétének tanúsága e település mindmáig élő elnevezése). A felajánlást megismétli a király Esztergomban is.

1038. augusztus 15-én a haldokló uralkodó végakarata mindössze annyi, hogy halála után felajánlását a nemesség és a nép erősítse meg. A király halálakor, szokás szerint, összehívják a rendeket, akik augusztus 19-én megteszik a felajánlást és nyilatkoznak a nép nevében, egyhangúlag megerősítve István végakaratát. Így az országot a Szent Koronával együtt nem csak a király, hanem az egész nép ajánlja fel Nagyboldogasszonynak.

Másnap, augusztus 20-án kerül sor a király temetésére Alba Regiában, a Nagyboldogasszony székesegyházban, s a búcsúszertartás keretében újra – harmadízben is, de ezúttal csupán spirituálisan – megtörténik a felajánlás. S csodák csodája: ott, helyben, a szertartás résztvevői számára tüstént üzenet érkezik Nagyboldogasszonytól: „Elfogadom!”

E háromszoros „szerződés” egyezség a földi és az isteni világ között, ilyen sehol másutt nem létezik a földkerekségen; e kötelék kizárólag nálunk jött létre... Ez a lehető legmagasabb rendű jog, jogalap, ami csak létezhet. És mind a mai napig él, hiszen jogfolytonos – érvényteleníteni ezt sem királynak, sem nemzet- vagy országgyűlésnek nem áll hatalmában; s az „Égi Királynő” sem vonta vissza...

A Regnum Marianum – 1849-ig fennálló szkíta jogrendünk részeként – nem más, mint a magyar apostolkirályság „szakrális alkotmánya”; jogfolytonosságával szkíta gyökereinket ma is képviseli.

Tóth Zoltán József, Pap Gábor és Szántai Lajos, valamint saját kutatásai nyomán összeállította:
     Nagy Gábor, a Veszprém Vármegyei Szkíta Önkormányzat elnöke, szakrális Bakony-kutató

Szöveggondozás:
    Görkán kündü